Máté Ottília Énekel

Egy régi-régi dal mesél a múltról énnekem
Még jó anyám dúdolta ezt, csöndes ünnep-esteken.
Sok év telt el azóta már, hogy hallgat már a dal
De annyi sok-sok év után néha most is felkavar.

Ilyenkor minden ujra él: a kert, a néma ház
De nincs kitől megkérdjem én: anyám hol vagy, merre jársz ?
Itt minden árva nélküled, künn sírnak mind a fák
És mások már az ünnepek, s tovatünt az ifjúság

Én most is hallam azt a dalt, az emlék halk dalát
És álmodom, hogy két karod ma is féltően fog át
A város lassan elpihent, kigyúl ezernyi fény
S, te újra itt vagy énvelem az év minden ünnepén.