Az a szokás járja odahaza nálunk. Énekel : Gáspár Anni

Zene : Alpár Géza 1911 - 1998 ..
Szöveg : Egerszegi Géza 1921 - 1992 ..

Az a szokás járja odahaza nálunk,
Terített az asztal, ha vendéget várunk.
Fehér szőttes abrosz, kenyér meg bor rajta,
Úgy várja vendégét a mi kicsi házunk apraja meg nagyja.

Odahaza nálunk pirosabb a rózsa,
Édesanyám ajkán szebben szól a nóta,
/:Mintha otthon minden csak engemet várna,
Mindig haza vágyom, mikor rá gondolok az édesanyámra.:/

Árad a Tisza, zavaros, nem tiszta

Zene , és Szöveg : Dóczy József 1863 - 1913 ..

Árad a Tisza,sáros nem tiszta,nem merek a partra lépni,
Észre ne vegyék,szóvá ne tegyék,sáros lett a cipőm sarka,
Édesanyám jól vigyázott rám,mégse tudja,hogy a lánya
Éjjel a Tiszán,ringó csónakán barna szeretőjét várja.

A víz elapad,szívem megszakad,búsan,bánatosan járok,
Hiába lesem,bárhol keresem,nem jön akit én úgy várok,
Szívem szegény,megcsalta legény,hej csak felejteni tudnám,
Megcsalt a legény,kinek kebelén fájó könnyeim elsírnám.

Édesanyám jól vigyázott rám,mégse tudja,hogy a lánya
Éjjel a Tiszán,ringó csónakán barna szeretőjét várja.


Dalszöveg
Paprika, só, szó ami szó Én vagyok csak tehozzád való
Hű leszek én, csöndes, szerény Édes rózsám légy hát az enyém
Jöjj ide bátran a karomba, Nem vagyok rabló a Bakonyba
Paprika, só, szó ami sz Én vagyok csak tehozzád való

Édesanyám, kedves anyám Elmék' én a szeretőm után
Mért hiteget, hogyha szeret Gyógyítsa meg fájó szívemet
Már nekem százszor is megmondta Eljön a paphoz a templomba
Édesanyám, kedves anyám Egyszer már csak igaz lesz talán

Zene : Szaucsek István 1886 - 1950 ..
Szöveg : Sz. Szécsényi Mária 1882 - 1965 ..

Amikor majd nem leszek már, akkor tudd meg,hogy ki voltam néked,
Amikor majd, a szívedet száz tövissel, tépi meg, az élet.
/:Nem véd senki panasz szótól, kővel dobnak nem lesz, kinek fájjon,
Hazudtad csak, a szerelmet el is tűnt, mint szép tavaszi álom.?/

De ha egyszer megtudod majd, hogy, a vétked vitt engem, a sírba,
Gyere ki a temetőbe boruljál le a fejfámra sírva
/:Ott mond el, hogy megbántad már, hogy néked is fáj ez, a nagy vétek,
Akkor szívem, a sír mélyén, mindörökre, megbocsát majd néked.:/

Akkor temessetek, engem, amikor már, nem virágzik semmi,
Téli szélben, zord időben, akarok én odalenn pihenni.
/:Virág sem kell, a síromra, csak egy korhadt, keresztfácska légyen,
Hogy ha volt, az életemben, írjátok rá mind, az összes vétkem.:/