Jákó Vera : Öregprimás tégy hangfogót

Zene : Kárpáth Zoltán 1882 - 1969 ..
Szöveg : Sz. Nagy Endre 1913 - 1979 .

Öreg prímás tégy hangfogót, hegedüdnek mind a négy húrjára.
Talán már csak te emlékszel, édesapám kedves nótájára.
Valamikor hányszor húztad, cifrázgattad apám asztalánál,
Muzsikáltad békítőnek, hajnaltájban anyám ablakánál.

Azt a nótát húzd most nékem, olyan halkan, hogy csak szívem halja,
Széles kedvét, boldogságát valakinek, nehogy meg zavarja.
És ha lassan végére érsz, koccints vélem erre a nótára,
Öreg prímás ugye nem bűn, hogyha néha könny hull a pohárba.

Halványsárga rózsát bokrétába szedtem,
Csöndes, holdas estén egy ablakba tettem.
Rácsókoltam lelkem a legszebb rózsára,
Hiszen meghalok én, úgyis nemsokára.

Halványsárga rózsa, ha tudnál beszélni,
Elmondanád azt, hogy nem érdemes élni,
S azt, hogy nála nélkül szenvedés az élet,
Halványsárga rózsa, elhervadok véled!

S azt, hogy nála nélkül szenvedés az élet,
Halványsárga rózsa, elhervadok véled!

Szabad-e így szeretni azt aki már a másé
Ha szerelme úgy is csak az őszi hervadásé
Szabad-e az éjszakában álmodozni róla
Megölelni, megcsókolni, mintha enyém volna

Szabad-e a házuk előtt órák hosszat járni
Szabad-e a szívemet így előtte kitárni
//Csak az ő két szép szemébe nézni vágyva , kérve
Tudom, hogy nem szabad, mégis majd meghalok érte.

Könnyek nélkül élni könnyebb
Tűnjön el a bánat
De jó is, ha az embernek vidám kedve támad
Ha valaki ölelheti a hűséges párját
Aki mindig haza várja, aki mellett megtalálja
Igaz boldogságát.

Ha engem is megkedvelne
Ez a bolond élet
Lépteidet felém, hozná nekem, adna tégeg
Soha többé nem dalolnék fájó szerelemről
Könnyek nélkül élni könnyebb, letörölnék minden könnyet
Égő két szememről.


----------------------------------------------------------------
Szerelemből sosem elég,mindig csak az kéne,
Úgy szeretem,úgy kívánom,élek,halok érte.
/:Hogyha párom szerelmesen karjába hív engem,
Akkor nálam nincs boldogabb a földkerekségen.:/

Csak annak szép ez az élet,akinek van párja,
Aki mindig szerelmesen két karjába zárja.
/:Minden este csókkal alszik,reggel csókkal ébred,
Annak aztán igazán csak boldogság az élet.:/
----------------------------------------------------------------
Zene : Szávozd Richárd 1876 - 1939 ..
Szöveg : Heródek Sándorné 1880 - 1961 ..

Hencidától Boncidáig rajtam cserzi a nyelvét a világ.
Irigylik, hogy vígan élek, így csinálnak örökké galibát.
Jó, hogy én azt nem bánom, nincs is abból nagy károm.
Míg elunja, míg kifárad, addig ez a kelepelő had járjon!

Ezt beszélik, azt beszélik súgnak-búgnak felőlem eleget.
Bólogatnak, mondogatnak, egyik sajnál, a másik kinevet.
Nem veszem hát lelkemre, húzzad cigány kedvemre.
Hencidától Boncidáig, ha senki sem kelepelne,baj lenne.