Zene : Morvay Károly 1914 - 1968 ..
Szöveg : Dulácska Gézáné 1908 - 1978 ..

Valahol egy kis faluban nem nyílnak már a pünkösdi rózsák.
Valahol egy ablak alatt elnémultak a szerelmes nóták.
Valahol egy csöndes utcán, szomorúan álmodozva járok,
Ne tudja meg soha senki, hogy még mindig valakire várok.

Valamikor boldog voltam, ha pünkösdi rózsát láttam nyílni.
Valamikor örömkönnyet tudtam én a rózsák között sírni.
Valamikor nem gondoltam, hogy én egyszer így maradok árván,
Hogy énnékem nem nyílik már soha virág a pünkösdi rózsán.

Volt nékem egy vasárnapom akkor nyílott először a rózsa
Rózsa nyílott csak előtted úgy vittek az esküvői nyitóra
Láttam,hogy a szempilládról letöröltél titokban egy könnyet
Azóta az én számomra titkos könnyes vasárnapok jönnek

Öreg cigány hegedűjén bánatosan zokognak a húrok
Öreg cigány csak te tudod,hogy az én bús nótámat hogyan húzod
Szóljon ez a bús nóta egy szőke kislány nyitott ablakában
Úgy is tudom ébren alszik álmait egy csendes éjszakában

Ne tudja meg soha senki mért járok az utcátokban néha
Ne tudja meg soha senki mért borulok vállaidra sírva
//Nem születtem boldogságra virág sincsen amerre én járok
Ne tudja meg soha senki,hogy még most is valakire várok//

Zene, és Szöveg : Id. Kalmár Tibor 1893 - 1944..

Nem hiszem, hogy még egyszer is találkozunk vasárnap,
Többé nem megyek magához, vége van a délibábos varázsnak.
Sok-sok színes hazugsággal, könnyeivel, mosolyával nem áltat.
Nékem egy bús hétköznapom többet ér most,
mint száz régi vasárnap.

Nem is tudnám kimondani még egyszer, hogy szeretlek,
Ezer emlék zokog itt bent, de egy nóta mindent mindent feledtet.
//Ettől lesz a szívem könnyebb s a szememből égő könnyek peregnek,
S ilyenkor a hétköznapok egy-egy régi
vasárnapot temetnek.//

Zene : Gyöngy Pál 1902 - 1990 ..
Szöveg : Zágon István 1893 - 1975 ..

Domboldalon áll egy öreg nyárfa.
Nyárfa alatt édesanyám háza.
/:Édesanyám fehér fejkendőbe',
Cipót dagaszt fűzfatekenőbe'.:/

Édesanyám, de messze el mentem.
Gyürkés fehér cipót de rég ettem.
/:A búzában de rég vágtam rendet,
Azt se tudom ,hogy látom-e még kendet.:/

Repül a szán, búsul a lány,
Fut a fakó, sír a Kató.
A szeretője megy esküvőre,
Lekenyerezte a bírót.
Lányok, lányok ha volna eszetek,
Hej, nem fájna annyit a szívetek,
Mért ne volna csalóka a legény?
Mikor a lány oly könnyen lépre mén.